Kövéren is szép az élet

Tegnap kezdtem a narancs-diétát. Elég éhes voltam mellette, de hősiesen bírtam. Már csak négy nap van hátra. Vettem egy Herbál Zsírégetőt, most azt is szedem. Reggel ráálltam a mérlegre 94 kg-ot mutatott.

Hajrá-hajrá!!!

Legalább egy héten egyszer elmegyek úszni, ha csak tehetem a szabadidőmben sétálni, túrázgatni fogok. Előveszem a haspadot a sarokból és reggel - este erősítek (de legalább 1x naponta).

Ami pedig az étkezéseket illeti, a legelső elhatározás az kellene hogy 6 után nem eszek. Csak ez nehéz, mert általában este 8ig dolgozom.

Oké. Most előveszem a haspadot, megebédelek és elmegyek sétálni...

Nem tudom, hogy kezdjek neki a sportolásnak. Ekkora súlynál már azért végig kell gondolni. Szóval ezt teszem most.

Szerintem amivel kezdeni kellene az az úszás, a séta, rövidebb túrák. Sajnos a biciklim nem beszámítható, így kiesik a felsorolásból.

A megcélzott súly, az a normál testtömegindexem felső részében lesz. Én már 75 kilóval is megelégednék, de mindjárt kiszámolom, mennyi nekem az ideális...

Itt néztem meg: http://www.hazipatika.com/tools/bmi

Az eredmény:31,3

Kedves Hölgyem!

Ön sajnos az elhízottak csoportjába tartozik, mindenképpen ajánlatos ez ügyben tennie valamit! A testtömeg-indexe alapján az Ön esetében sajnos az átlagosnál nagyobb a kockázata a magasvérnyomás-betegségnek, cukorbetegségnek, szívizom-infarktusnak, agyvérzésnek, tüdőbetegségeknek, daganatos betegségeknek. Ezeken segíthet, ha lead egy pár kilót testsúlyából! Hogy mennyit kellene? Használja ideális testtömeg-kalkulátorunkat!

...Az elhízással kapcsolatba hozható betegségek, mint például a magas vérnyomás, az emelkedett koleszterinszint és a cukorbetegség komoly veszélyt jelenthetnek Önre, de még a szerencsésebbek közé tartozik, mert a súlycsökkentéssel megelőzheti a táplálkozással összefüggő betegségek kialakulását. Kezdjen azonnal átfogó életmódváltásba, és ne legyen rest segítséget kérni szakembertől: orvosoktól és dietetikusoktól.

Na tessék... és szerintük a legideálisabb 67,5 kilósan lennék. Az teljesen pontosan 28,5 kg fogyást jelentene.

Régen vékony voltam és élsportoló. 175 cm vagyok és 96 kg. Elképesztően sok. Nem tudom, hogy jutottam el idáig. Így visszanézve olyan, mintha rohannék az élettel és az utóbbi tíz év csak úgy kimaradt volna. Volt, volt, de nem éltem meg igazán...

Jó erre rájönni, jó beismerni, hogy igen is nagyon kövér vagyok. Ma jutottam el odáig, hogy elfogadom magam. Eddig mindig erősítettem magamban, hogy ááá, ez még nem olyan gáz. A frászt nem. Valamit tenni kell. Azért írok most, hogy kiírjam magamból a saját magam iránt érzett megvetést és szánalmat.

Hogy juthattam el idáig. Nem tudom. Nem biztos hogy valaha rájövök. Ami tuti, hogy most már élni akarok. Igaz, teljes életet.

Nincs családom. Nincs férjem, nincs barátom. Egyedül vagyok. Albérletben lakom. Az életem nagy része munkából áll, és a munkán kívülről - ez általában nem sok minden. Ülök a gép előtt és farmozok, takarítok, mosok, főzök. És sajnálom magam. Próbálom beosztani a fizetésem, mindig megfogadom, hogy egészségesen élek, aztán jön valami és este a tv előtt ülök és zsíros kenyeret eszek. Ez ám a karrier...

Zsírpárnákat azonban nemcsak azok fejlesztenek, akik boldogtalanok, azok is akik bizonytalanok nemi szerepüket illetően és szenvednek a férfiak hódítási kísérleteitől. És hogy ez ellen hogyan véd az elhízás? Nagyon egyszerűen. Azok a nők (de férfiak is) akik szép kis túlsúlyt magukra kapnak, egy idő után, kiesnek női vagy éppen férfi szerepükből. Embertársai csak emberként tekintenek rájuk, nem mint nőre és férfira. Sok kísérlet igazolja ugyanis, hogy (bocsánat) állatian reagálunk a másik nem alakjára. Kulcsingerek érnek minket. A férfiaknak elég egy karcsú derék, dús kebel és formás popsi vagy ezek kombinációja és a férfiak máris „szimatot” kapnak. De nyugodjunk meg, hasonlóan működik ez a nők esetében is. A férfiak széles válla, formás „fokhagynagirizd” feneke, a nők fantáziáját is működésbe hozza.

A semlegesnemű pufók angyalka létrehozása, tehát meghozza a kívánt nyugalmat azok számára, akik megrettennek saját szexuális kisugárzásuktól. De komoly árat fizetnek ezért! Kénytelenek lesznek egy idő után lemondani saját testük és nemük okozta örömökről. A hájtömeg tehát ideális védőfalat biztosít. Csakhogy! Nemcsak befelé nem tudnak (akarnak) áthatolni embertársaink ezeken a falakon, de mi magunk sem fogunk tudni semmit sem kijuttatni magunkból. Létrejön tehát egy jól elbarikádozott, átlaghőmérsékletű, átlaghelyzet.

Figyeljük meg, bár bizonyára tapasztalta már mindenki, hogy a kövérekkel mindenki hűvösen viselkedik! Saját hústornyukba zárt életük egyhangúvá, unalmassá válik, hisz rengő bástyáik közelébe senki sem merészkedik!

Férfiak is gyakran zsírpárnákba menekülnek, hogy egy hatalmas pocakkal elrejtsék nem éppen irigylésre méltó nemi szervüket, ami „ápol és eltakar”. A férfiak azonban szerencsésebbek, mert sokak szerint a férfiak súlyfeleslege tekintélyüket is megnöveli.

A kövérségbe való menekülés mögött tehát ott van az elismerés és szeretet utáni sóvárgás.

 (Forrás: Rüdiger Dahlke: Súlyproblémák című könyve, amit a mindigno.hu-n olvastam)

Miért is eszünk szerelmi csalódásunkban?

Amikor szerelembe esünk valaki iránt, megéljük a legteljesebb boldogságot, amit ember csak érezhet. Kitárjuk szívünket és legszívesebben átölelnénk az egész világot!  Azonban ha ez az állapot megszűnni látszik vagy esetleg meg is szűnt, annál nagyobb lesz a boldogtalanságunk. Nehéz olyan dolgot találnunk ilyenkor, ami enyhítené ezt az állapotot. Esetleg úgy újabb szerelem tudná feledtetni, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ilyenkor elkezdjük a korábbi érzéseinket kompenzálni. És mivel mással, mint az evéssel…, ez lesz „boldogságunk” új forrása.  Egy érzelmileg ellaposodott kapcsolat esetén is hasonlóképpen viselkedünk. Ilyenkor túlcsorduló szív helyett degeszre tömött gyomrunk lesz.

Keressük a lelki kerekséget, egységet, helyette csak a testi kerekséget, a bánathájat sikerül megnövesztenünk. A bánatháj kiépülésével azonban problémáink nem hogy megoldódnának, de még tovább növekednek. Alakunk deformálódik és még kisebb esélyünk lesz egy boldog párkapcsolat kialakítására, amivel korábbi szeretetéhségünket tudtuk volna csillapítani.

A fogyókúra, mint az evés elleni küzdelem, csúfos kudarcot vall, ha nem látjuk be, hogy nem az evéstől, mint utolsó látszólagos boldogság forrástól kell magunkat megszabadítani, hanem rá kell ébrednünk valódi szükségleteinkre, vágyainkra, álmainkra! És azokért kell küzdenünk. És nem beérni holmi szeretet pótlóval, vagyis az evéssel. Ne csak nyeldekeljünk, hanem nyilvánítsuk ki akaratunkat, vágyainkat ellaposodott kapcsolatunkban. Lépjünk új utakra!

  (Forrás: Rüdiger Dahlke: Súlyproblémák című könyve, amit a mindigno.hu-n olvastam)