Miért is eszünk szerelmi csalódásunkban?
Amikor szerelembe esünk valaki iránt, megéljük a legteljesebb boldogságot, amit ember csak érezhet. Kitárjuk szívünket és legszívesebben átölelnénk az egész világot! Azonban ha ez az állapot megszűnni látszik vagy esetleg meg is szűnt, annál nagyobb lesz a boldogtalanságunk. Nehéz olyan dolgot találnunk ilyenkor, ami enyhítené ezt az állapotot. Esetleg úgy újabb szerelem tudná feledtetni, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ilyenkor elkezdjük a korábbi érzéseinket kompenzálni. És mivel mással, mint az evéssel…, ez lesz „boldogságunk” új forrása. Egy érzelmileg ellaposodott kapcsolat esetén is hasonlóképpen viselkedünk. Ilyenkor túlcsorduló szív helyett degeszre tömött gyomrunk lesz.
Keressük a lelki kerekséget, egységet, helyette csak a testi kerekséget, a bánathájat sikerül megnövesztenünk. A bánatháj kiépülésével azonban problémáink nem hogy megoldódnának, de még tovább növekednek. Alakunk deformálódik és még kisebb esélyünk lesz egy boldog párkapcsolat kialakítására, amivel korábbi szeretetéhségünket tudtuk volna csillapítani.
A fogyókúra, mint az evés elleni küzdelem, csúfos kudarcot vall, ha nem látjuk be, hogy nem az evéstől, mint utolsó látszólagos boldogság forrástól kell magunkat megszabadítani, hanem rá kell ébrednünk valódi szükségleteinkre, vágyainkra, álmainkra! És azokért kell küzdenünk. És nem beérni holmi szeretet pótlóval, vagyis az evéssel. Ne csak nyeldekeljünk, hanem nyilvánítsuk ki akaratunkat, vágyainkat ellaposodott kapcsolatunkban. Lépjünk új utakra!
(Forrás: Rüdiger Dahlke: Súlyproblémák című könyve, amit a mindigno.hu-n olvastam)
