Zsírpárnákat azonban nemcsak azok fejlesztenek, akik boldogtalanok, azok is akik bizonytalanok nemi szerepüket illetően és szenvednek a férfiak hódítási kísérleteitől. És hogy ez ellen hogyan véd az elhízás? Nagyon egyszerűen. Azok a nők (de férfiak is) akik szép kis túlsúlyt magukra kapnak, egy idő után, kiesnek női vagy éppen férfi szerepükből. Embertársai csak emberként tekintenek rájuk, nem mint nőre és férfira. Sok kísérlet igazolja ugyanis, hogy (bocsánat) állatian reagálunk a másik nem alakjára. Kulcsingerek érnek minket. A férfiaknak elég egy karcsú derék, dús kebel és formás popsi vagy ezek kombinációja és a férfiak máris „szimatot” kapnak. De nyugodjunk meg, hasonlóan működik ez a nők esetében is. A férfiak széles válla, formás „fokhagynagirizd” feneke, a nők fantáziáját is működésbe hozza.
A semlegesnemű pufók angyalka létrehozása, tehát meghozza a kívánt nyugalmat azok számára, akik megrettennek saját szexuális kisugárzásuktól. De komoly árat fizetnek ezért! Kénytelenek lesznek egy idő után lemondani saját testük és nemük okozta örömökről. A hájtömeg tehát ideális védőfalat biztosít. Csakhogy! Nemcsak befelé nem tudnak (akarnak) áthatolni embertársaink ezeken a falakon, de mi magunk sem fogunk tudni semmit sem kijuttatni magunkból. Létrejön tehát egy jól elbarikádozott, átlaghőmérsékletű, átlaghelyzet.
Figyeljük meg, bár bizonyára tapasztalta már mindenki, hogy a kövérekkel mindenki hűvösen viselkedik! Saját hústornyukba zárt életük egyhangúvá, unalmassá válik, hisz rengő bástyáik közelébe senki sem merészkedik!
Férfiak is gyakran zsírpárnákba menekülnek, hogy egy hatalmas pocakkal elrejtsék nem éppen irigylésre méltó nemi szervüket, ami „ápol és eltakar”. A férfiak azonban szerencsésebbek, mert sokak szerint a férfiak súlyfeleslege tekintélyüket is megnöveli.
A kövérségbe való menekülés mögött tehát ott van az elismerés és szeretet utáni sóvárgás.
(Forrás: Rüdiger Dahlke: Súlyproblémák című könyve, amit a mindigno.hu-n olvastam)
